Hajnali 3 óra volt, amikor Isten korán felébresztett egy reggel néhány hónappal ezelőtt, és azt mondta: “Találkozzunk az imádság hegyén!” Ez egy különleges hegy volt a közelünkben, ahol szerettem időt tölteni a Mennyei Atyámmal. Hűvös, de gyönyörű tiszta éjszaka volt, világított a telihold. Amikor a jelenlétében beszélgettünk dolgokról, Isten megkérdezte, akarok-e meggyógyulni? Éppen azelőtt volt egy balesetem, és készültem, hogy megoperálnak a kórházban, és azt gondoltam, Isten azon a módon akar meggyógyítani. Azt mondtam tehát: “Igen”. Isten ekkor azt kérte tőlem, feküdjek le, és Ő meggyógyít. A fű magas volt és nedves, de Ő azt mondta: “Ha meg akarsz gyógyulni, feküdj le a fűbe.” Lassan tanultam meg az elmúlt években engedelmeskedni Istennek azáltal, hogy szokatlan dolgokat kért tőlem, hogy megtegyem.

Lefeküdtem hát, elterülve mint egy sas a magas, nedves fűben a hegy tetején az éjszaka közepén. Nem jött semmi derült égből villámcsapás, vagy meleg lágy érzés. De tudtam, hogy engedelmeskedtem Istennek. A dolgok azonban örökre megváltoztak akkor. Néhány nappal később kiderült a családunkban, hogy az első öt testvérem mindegyike másik apától származott! Ma sokan nőnek fel így gyerekként, de hogy ez az információ ötven évesen egy pillanat alatt zuhan rád, egészen sokkoló.

Néhány nappal később a kórházba mentem az operációra, és ki kellett töltenem egy adatlapot a családomról. Rájöttem, hogy nekem olyan nincs. Nem tudtam, ki az apám, és talán soha nem is fogom megtudni. (Anyukám és apukám elköltözött az Úrhoz, amikor 18 éves voltam.) Azzal is tisztában voltunk a szolgálatunk tapasztalatai alapján, hogy valamilyen erős átok ellenőrizhetetlenül működött végig az életünkben. Anyukám és apukán nagyon világi életet élt. Nem tudtuk, hogy apánknak nem lehetett gyereke, és mielőtt én napvilágra jöttem 10 évvel a házasságkötésük után, egy nagyon buja partin vettek részt. Épp azelőtt, hogy az ötödik gyermek (én) megszületett, és a házasságuk összeomlóban volt, anyám egy halálos betegséget kapott, és halottnak is nyilvánították, de csodálatos módon újjáéledt. Ez egy különleges lehetőség volt, hogy Isten bepillantást adjon neki a pokolról. Ezért miután kiengedték a kórházból, azonnal átadta a szívét Jézus Krisztusnak. Három évvel később apám is átadta a szívét az Úrnak, így 11 évesen fantasztikus áldás kaptam, hogy keresztény családban élhettem. Egy év múlva megszületett a legfiatalabb testvérem, és most már tudom, miért hívta őt anyám és apám “csodabébinek”, és miért csak ő hasonlít egyedül apámra. Isten megáldotta őket egy saját gyermekkel.