1.Tim.3.  Ahogy gondolkodom erről a szakaszról, a 15. vers válik hangsúlyossá számomra. 

Az elmúlt években megfigyeltem, hogy a közösségek életére sajnos a kiégettség, belterjesség, apátia jellemző. Válások, újra házasodások, mozaik családok ugyanúgy vannak az egyházakban is, mint a világban. Mit csinálunk rosszul? Miért nem növekednek a gyülekezetek, és miért nem örömteljesek a hívők? Ezekre a kérdésekre sokan keressük a válaszokat. Életünkben a családommal 33 éve az Úr közelében, vele, általa történik minden. Legmeghatározóbb feladat és cél számomra, hogy feleségemmel gyermekeimmel olyan család legyünk, hogy világítsunk, sók legyünk. A NAGY Kiküldetés egyik fontos része az olyan családi élet, amelyik mint egy világító torony, fényt áraszt. Sőt szolgálatunk célja, hogy ne pusztán gyülekezeteket plántáló emberek legyünk, hanem tanítványokat képezzünk. A kettő között hatalmas különbség van. A gyülekezet plántálás sokszor programmá, feladatközpontúvá teszi a szolgálókat, ugyanakkor hallgatóság-központúvá a hívőket, és ez kiégéshez vezet.  Ezzel szemben a tanítvány képzés gyümölcstermő követőket hoz létre. A 14. vers felhívja a figyelmemet, hogy hogyan kell viselkedni, milyen magatartást kell tanúsítani az Isten házában. A ház szó görögben az oikosz, ami családot, háznépet jelent, és ez nem véletlen. Az 1.Tim.3 -ban a vezetők jellem rajza, amely elég magasra tett lécnek tűnik, valójában a tanítványságnak egy olyan gyümölcse, aminek valódi próbája a család. A puding próbája az evés, tartja a mondás, és ez igaz. A tanítvány próbája a kapcsolat. A család a legjobb hely a formálódásra. Pál szerint az igazság oszlopa és erőssége az egyház. Ha ez így van, akkor fel kell tennünk azokat a kérdéseket, amelyek segítségével megtalálhatjuk a válaszokat, és orvosolhatjuk a problémákat. Ez azért fontos, mert az Istenről alkotott képet, a valóságos képet az egyháznak kellene tartania. Az igazságnak, valóságnak alapja, oszlopa, (görögben támasza) az olyan összegyülekezés, amely olyan családokra épül, ahol krisztusi jellemben gazdagok, érettek a házigazdák. Ha a keresztyén családok ilyenek, akkor a világ megismeri, hogy az ő tanítványai vagyunk, és valóságos képet kapnak Isten szeretetéről, kegyelméről, szentségéről. A „tegyetek tanítványokká minden népeket” parancs megvalósítása az ilyen otthonokban kezdődik, és csak az ilyen otthonokra épülő gyülekezet tudja azt betölteni. Ez egy igen nehéz feladat, de megéri! A világ, és sajnos a keresztyén fiatalok is joggal tartják távol magukat a gyülekezetektől, hiszen azok általában nem képesek bemutatni a krisztusi szeretet és közösség valódi mintáját.  Isten hív minket, hogy először magunk váljunk tanítványokká és gyümölcseink beszéljenek Róla! A család, házasság a királyság szolgálata kell, hogy legyen! Amikor az otthonok megtelnek Isten szeretetével, akkor a gyülekezetek is telve lesznek vele! Nem a gyülekezetnek kell házi csoportokat szerveznie, hanem a házi csoportoknak kell a gyülekezet alapjául szolgálniuk! A 2=1házas misszióban dolgozva ez a legfontosabb eszköz és csatorna, amit az evangélium hirdetésének érdekében teszünk. Segítünk abban, hogy a házasságok megújulva eszközöket kapjanak ahhoz, hogy Isten királyságában gyümölcsözővé, és a gyülekezetük számára hasznosakká váljanak. Átalakuljanak erőműotthonokká, békesség oázisokká!  Hálás vagyok Istennek, hogy az évek alatt számtalan esetben láthattuk, hogy az evangéliumnak van ereje, és az egyetlen út az Úr Jézus, aki helyre tudja állítani a kapcsolatokat, házasságokat, és olyan emberek, akik elveszettek voltak, ma jó családapák és anyák, és jó, megbízható gyülekezeti munkások, vezetők.  Istené a dicsőség!