Az első bizonyítékot rögtön Ádám és felesége bűnbeesését követően az Éden kertjéből kapjuk arról, hogyan látja Isten a szövetséget. Isten útmutatást adott Ádámnak:  „És azt parancsolta az ÚR Isten az embernek: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz.”

Ádám és felesége nem engedelmeskedett Istennek, és ettek a tiltott fa gyümölcséből. Az Istennel való kapcsolatuk összetört, és el kellett hagyniuk a kertet, amelyet Isten a számukra teremtett. Ha Isten szerződést kötött volna velük, egyszerűen eltörölte volna őket és újrakezdte volna. Isten azonban szövetséget kötött az emberrel, és pont ebben a helyzetben mutatta meg, mennyire megbecsülte azt.

Következményekkel kellett számolniuk a bűn miatt, de Isten megígérte, hogy bár az ellenség ebben a helyzetben sikert ért el, küldeni fog Valakit, aki le fogja őt győzni. („Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod.”)

Ettől a pillanattól kezdve a mi szövetség-megtartó Istenünk elkezdte megvalósítani a megváltás tervét, hogy az emberiség visszakerülhessen a Vele való közösségbe. Melléjük állt, és várta azt a napot, amikor Jézus helyre fogja állítani a kertben elveszített mély, bensőséges kapcsolatot és közösséget.

Isten az Ószövetségben számos szövetséget kötött különböző emberekkel. Mindegyik egy lépéssel közelebb vezette Őt ahhoz, hogy elküldje Jézust a földre. Ha Isten valakit hűségesnek talált a szövetséghez, Ő is felszabadult szövetséges partnerként ugyanerre. Például amikor Ábrahámot arra kérte, hogy áldozza fel a fiát, Izsákot, lényegében azt kérte, hogy Ábrahám, mint szövetséges partnere hajlandó-e a fia életét is odaadni Érte, mint partneréért. Amikor Ábrahám hajlandó volt erre, Isten kész volt elküldeni a Fiát a földre, hogy feláldozza értünk.

Jézus halála és feltámadása hozta el a földre az Új Szövetséget. Az utolsó vacsoránál Jézus ezt mondta:„Mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.”  Az Új Szövetség véget vetett az ellenség uralmának mindazok számára, akik szövetségre lépnek Istennel. Isten eredeti, emberrel való mély kapcsolata és közössége helyreállt mindazokkal, akik az Új Szövetségre léptek Istennel.

Mindannyian, akik elfogadtuk Jézust Urunknak és Megváltónknak, szívből örülhetünk a Vele való szövetséghez való hűségének. Hálásak vagyunk a szövetség-szerző és szövetség-megtartó Istenünknek, Aki megtartja szavát és megígérte, soha nem hagy el minket. Mi a szövetség emberei vagyunk!

Mégis gyakran vagyunk inkább „szerződéses” kapcsolatban emberekkel. Lezárjuk az a kapcsolatot, amelyben elárulnak minket, és megtartjuk haragunkat. Egymás ellen beszélünk, pletykálunk mások hibáiról és kudarcairól. Elválunk, mert a párunk nem teljesítette elvárásainkat.

Jézus a mi példánk. Végig tiszteletet és szeretetet mutatott Júdás felé, pedig tudta, hogy el fogja árulni. Megbocsátott azoknak, akik megfeszítették. Kereszthalált szenvedett azért az örömért, amely várt rá a velünk való teljes közösségben. Minden hibáink és kudarcaink ellenére végig hűséges volt hozzánk a szövetségben.

Meg kell tanulnunk, mit jelent a „szövetség emberének” lenni. Még hűségesebbnek, szeretettel teljesebbnek, és megbocsátóbbnak kell lennünk végig a földi életünk alatt. Meg kell állnunk a szerződéses gondolkozású emberek között. Akkor a világ valóban képes lesz ezt mondani: „Nézzétek, mennyire szeretik egymást”


Forrás: http://www.covenantrevolution.com/2016/07/11/a-covenant-view-in-a-contract-world/