#1

Az elmúlt  hétvége előtt a házasságunk elég viharzó volt. Azért mondom  hogy volt, mert hiszem és tudom hogy ott a kurzuson történt valami, amitől kiegyensúlyozottabbak és sokkal nyíltabbak lettünk egymás felé. Miután imádkoztatok értünk, olyan bűnöket vallottunk meg egymásnak, amik miatt közöttünk falak emelkedtek. Amióta ezeket kimondtuk egymás előtt sokkal felszabadultabb a légkör kettőnk között és hiszem hogy ez csak a kezdet!

Közel 4 éve vagyunk házasok, de ezalatt már több hónapig éltünk külön és majdnem elváltunk. Sok nehézségen ment keresztül a házasságunk, de Isten csodát tett velünk.

Egy embernek, amikor eltörik a  csontja és miután összeforr, az orvosok is azt mondják, hogy a törés helyén sokkal erősebb lesz , mint a törés előtt volt. Nekünk ebből is hatalmas kijelentés született.

#2

Amikor összeházasodtunk szilárdan hittük, hogy a szövetség, amit kötöttünk felbonthatatlan. Idővel több gyermekünk is született és évek óta szolgáltuk már az Urat. Ugyanakkor házasságunk ápolására nem szakítottunk időt. Isten szolgálata előbbre volt a Vele és egymással való kapcsolatunknál. Ez rányomta bélyegét a házasságunkra is. A sátán mindezt kihasználva hosszas aknamunkával csapdába tudott csalni bűnös kívánságomnál fogva. Hónapokon át éltem egy titkos, parázna kapcsolatban egy ismerősünkkel, miközben otthon és a gyülekezetben is képmutató életet éltem. Még ez alatt az idő alatt találkoztunk a 2=1 Misszióval. A tananyag több témája erősen ösztökélt arra, hogy hozzam világosságra az életem a társam előtt, mert addig esély sincs a kettőnk közti kapcsolat helyreállítására, de még ez után is ellenálltam hónapokig a szégyen és a félelem miatt. Végül Isten közbeavatkozott és nem volt más választásom, mint az őszinteség. Nagyon nehéz időszak következett ez után, de a társam kegyelemmel és megbocsátó szívvel állt hozzám, mert hitt abban, hogy a házasság szövetségből nincs kivezető út, és hitt a helyreállásban. Sok harc és változás közben Isten jelentős gyógyító folyamaton vitt át minket. Az Istennel való szövetség és a megbocsátás ereje tartott meg minket, nem a saját erőnk, vagy nagyszerűségünk. Mára elkötelezetté váltunk a szívünkben, hogy a házasságot megalkotó Teremtő és a 2=1 Misszió házas-kurzusának segítségével adjunk valódi és hatékony megoldást azoknak, akiknek a házassága bármi oknál fogva zátonyra futott, és elmondjuk nekik: nincs lehetetlen helyzet Isten számára, aki maga is hisz a szövetség erejében!

#3

Életünk egyik legjobb döntése volt, hogy elvégeztük Attilával a házas kurzust, mert, mint tudjátok a válás szélén álltunk, ami pedig életünk legrosszabb döntése lett volna. A kurzus ideje alatt voltunk fent is, de az első pár leckénél lent is…de a végére Isten dicsőségére győztesek lettünk, és hisszük, hogy azok is maradunk. De tudjuk, hogy ezért tennünk is kell sokat, hogy ez így is maradjon. Várjuk már, hogy újra és újra átvegyük a leckéket, hogy minél jobban át tudjuk ültetni a gyakorlatba is, hogy megtudjunk erősödni a házasságunkban.

Nagyon tetszett, hogy végig a Szent Szellem áradatában voltunk/voltatok, az Ő vezetését követtétek akkor is, amikor kijöttetek hozzánk Kistelekre. (Most arra gondolok, amikor egyedül találtatok otthon.) Én így utólag bevallom, hogy akkor az életemet készültem kioltani, de nem tudtam megtenni, mert közben a gyerekeimre gondoltam, és arra, hogy akkor hagyom az ördögöt győzni.

..így térden állva késsel a kezemben, zokogva kértem az Urat, hogy segítsen, adjon egy jelet…és akkor kb. 2 másodpercen belül ott voltatok. Nem tudom, hogy megfogom-e tudni elégszer köszönni az engedelmes szíveteket. Azóta az öngyilkosságnak még csak a gondolatát is sikerült kiégetnem magamból. Dicsőség az Úrnak! (Amúgy ez egy generációs átok volt.) A 13 hét alatt az egyik legnagyobb ajándékot kaptam az Úrtól a kurzus alatt: A Férjemet! Bónuszként családi békét, szeretetet, törődést…a kulcsot az életre szóló házasságunkhoz. Rengeteget tanultam és nagyon sokat növekedtem. Sokkal közelebb kerültem Istenhez, mint valaha is voltam, ezáltal valóban a házasságunk is, a családunk is nagyon nagymértékben javult, és hol vagyunk még attól, amit az Úr nekünk szánt!

Nagyon jó volt, hogy az otthonotokban fogadtatok minket, nagyon hiteles volt így, és követendő jó példát láttunk a házasságotokra és a gyermekeitekre nézve is. Nagyon sokat segítettek a személyes megtapasztalásaitok, megvallásaitok is, és az, amikor kijöttetek hozzánk személyesen beszélgetni. Köszönjük, hogy erre is volt lehetőség!

Köszönöm a türelmeteteket és azt a hatalmas szeretetet, amit hétről-hétre kaptunk tőletek. Először kicsit szomorkodtam, hogy vége lett a kurzusnak, mert legszívesebben újra kezdeném, mert minden percét élveztem, de aztán rájöttem, hogy nem szabadultok meg tőlünk ilyen könnyen. ☺, mert várjuk a Szülői kurzust, az Intim Hétvégét, és persze, ha az Úr is tényleg benne van, még „munkatársak” is leszünk. Ámen.

Hogy mit jelentett nekünk, mit kaptunk a kurzustól, Tőletek? Én az életemet, az életünket, a reményt, az egységet, egy követendő példát, békességet és mérhetetlen szeretetet kaptam tőletek. Csodálatos edényei vagytok az Úrnak, és tiszta szívemből hiszem és tudom, hogy Jézus szívét melegség, öröm és büszkeség tölti el, ha rátok gondol, rátok tekint. Csodálatos katonái vagytok az Úrnak. Felpiszkáltátok bennem a tüzet, mely régen oly forrón égett, és melyet hagytam lecsendesedni. Hagytam, hogy lefojtsa a hamu, az élet többi salakja.

#4

Szeretném röviden elmesélni az Etelkától és Gábortól kapott virágunk történetét, amelyet azért kaptunk, hogy a házasságunkra emlékeztessen bennünket.

Először is nagyon örültünk neki. Miért?  - gondoltak ránk, - ez csak a miénk, - szép, - haza is vihetjük. Egy szóval nagyon örültünk neki.

Hazaértünk letettük, vasárnap még ránéztünk, beszélgettünk róla, majd kerek három napig ott is hagytuk.  Jöttek a pörgős hétköznapok. Többször rápillantottam és mondtam magamba, ha ezzel végzek meglocsolom, ha Esztert megetettem meglocsolom, ha visszajöttem meglocsolom...

A harmadik napon már nagy volt a baj, szegény virág ugyan abban a fekete, műanyag cserépben aszott, lekonyult levelekkel, összezsugorodott virágaival nagyon gyászosan nézett ki.

Az egyetlen színfolt ebben a jelenetben a hurkapálcika tetején lévő piros csíkos vinyetta és a felirat rajta, ami szinte ordított: URALKODJ RAJTAM.

Nagyon gyorsan meglocsoltam, leültem mellé és elszomorodtam, hogy mennyire, de mennyire hálátlanok vagyunk ezzel a virággal szemben, pedig még rá is volt írva a használati utasítás.

Elkezdtem gondolkodni, hogy a hitéletünkben és a házaséletünkben hogyan is működnek ehhez hasonlóan a dolgok. Eszembe jutott az első szeretet, amit elhagyunk, mert...

Az a Nagy szerelem-szeretet és láng a férjünk, feleségünk iránt, amit a szorgos hétköznapokon problémáink közepette hagyunk elsorvadni.

Az is eszembe jutott, hányszor van, hogy érzékeljük, hogy baj van, hogy ránézünk a másikra és látjuk, hogy valami nincs rendben, hogy sorvad a másik, hogy már nem is beszélünk, de majd...

Szóval ezen töprengtem és beláttam, hibáztam, kértem az Urat bocsásson meg nekünk, nagyon szépen rebegtettem a szempilláimat a virágunknak, hogy ő is bocsásson meg, majd kerestem egy kaspó féleséget, kötöttem rá egy piros szalagot és olyan helyre tettem, ahol mindenki, mindig láthatja a szobában.

Elkezdtünk valóban uralkodni rajta a szeretetünkkel.

#5

Ifjú házasokként - de már érett korban - vettünk részt a kurzuson. Mindketten örökölt problémákkal voltunk terhelve - paráznaság, pornográfia az egyik félen, elvetettség, szülővel való állandó összeütközés a másikon. Az ellenség kihasználva e réseket a falon súlyos támadást és pusztítást okozott életünkben, házasságunkban. Éppen akkor kezdtük a kurzust, mikor ezek a dolgok rossz gyümölcsei nyilvánvalóvá váltak.

Az Ige és a közösség, s nem utolsósorban Gábor és Etelka  személyes odaszánása, imái nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy megszabaduljunk és ketten egyek lévén megújuljunk, s induljunk tovább az Ő akarata szerint az igazságban.

Az Úr nevének legyen hála.