Nemrég volt a Házasság Hete, és emiatt sok minden elhangzott a szerelemről. Úgy gondolom, hogy a szerelem egy olyan csodálatos dolog, amiről minden időben érdemes beszélni.
Sokan sokféle módon gondolkodnak a szerelemről, nekünk magunknak is egy csomó minden eszünkbe jut róla, ezeket szeretném most megosztani veletek, persze a teljesség igénye nélkül.
A szerelem valóban egy bizonyos értelemben „őrült” állapot, hiszen a józan észt félretéve, mindenre képes a másikért, akár a saját maga rovására is. Mégis ez benne a varázslatosan gyönyörű! Mi 36 éve élünk Gáborral ilyen „őrült” állapotban, de egy cseppet sem bánjuk!
A bibliai Énekek éneke is egy olyan szerelemről beszél, amely képes áldozatokat hozni a másikért, nem kímélve magát, csakhogy együtt lehessen kedvesével. A szerelmes pásztorfiú áthág a hegyeken, nem törődik az éjszaka sötétségével, a fáradtsággal, csak azért, hogy hallja és lássa jegyesét. Amikor megérkezik, a kedvese ellustultan, még az ágyból sem akar kimászni, hogy megnyissa az ajtót a harmattól átázott jegyesének. Mit tesz a pásztorfiú? Nem erőszakoskodik, nem követelődzik, nem csinál magából mártírt! Szomorúan elmegy, de hagy egy jelet az ajtó kilincsén, jelezve, hogy „elmentem, de várlak”! Amikor a lány meglátja a jelet a kilincsen, szerelmes érzései felfakadnak a vőlegénye felé, és elindul megkeresni őt.
1972, akvarell, 20x14 cm, illusztráció
Az egész sztorit most nem célom leírni, de amit mindenképpen ki szeretnénk belőle emelni, az a szenvedélyes szerelem és hűség. Az igazi szerelem nem erőszakos, nem bántó, hanem türelmes, jóságos, önmagát adja a másikért, ahogyan Jézus tette értünk, az Ő menyasszonyáért (Ef 5,2).
Mostanában olvastam Josephus Flavius történelmi írásait. Flavius írt egy „nagy szerelmesről”, Heródesről, aki betegesen szerelmes volt feleségébe, Mariamnéba. Ő viszont kegyetlenkedései miatt egyre inkább meggyűlölte a férjét, többek között a testvérét is kivégeztette hataloméhségében. Heródes újra és újra megbocsátott Mariamnénak elhidegülése miatt, mert annyira szerette - legalábbis azt hitte, hogy szereti. Heródes, amikor egy távoli útra indult, titokban megparancsolta sógorának, ha neki bármi baja esik, akkor azonnal ölesse meg Mariamnét, „mert annyira szereti őt, hogy gyalázatnak tartaná, ha halála után másvalaki élvezhetné szépségét!” (J.F. A zsidók története, 398.o.) Az ilyen fajta beteges féltékenység nem szerelem, hanem inkább önimádat, amely a narcisztikus emberek egyik jellemzője.
A későbbiekben Heródes valóban megöleti nagy szerelmét, mert a családja – akik gyűlölték a szép nőt – hamis vádakat állított róla, mely szerint megcsalja férjét. Bár Heródesnek tíz törvényes felesége volt, mind között Mariamnét „szerette” a legjobban. Heródes a felesége gyilkossága után mély depresszióba esett és elmebeteg lett.
Kétféle szerelmet láthattunk. Az egyik az önfeláldozó, amely minden körülmények között szenvedélyesen szeret, képes áldozatot hozni a kedveséért, és ha szükséges, életét adja érte. Jelszava: Szeretlek! Az ilyen jellegű szerelem építő, boldogító, védelmező, hűséges, adó, nem követelődző, türelmes.
A másik szerelem az, amikor valaki azt hiszi magáról, hogy szerelmes, de közben nem a másikat szereti, hanem önmagát. Mindig a saját boldogsága a fontos, és ha ez a vágy kielégületlen marad, akkor a másik ellen fordul. Jelszava: Szeress! Az ilyen jellegű szerelem bántó, félelmet keltő, önző, hűtlen.
Érdemes elgondolkodni, hogy a házasságunkban milyen hozzáállást képviselünk!
Teljes szívemből kívánom, hogy minél több házasságban megmaradjon a hűséges, feltételek nélküli szerelem, és elmondhassuk egymásnak az Énekek éneke következő sorait:
„Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni, és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.” (Énekek éneke 2,3.)
Szeretettel ajánljuk Muzslainé Nagy Etelka könyvét, amely az Énekek éneke titkait tárja elénk, „Olthatatlan szerelem” címmel.
