Ezt a kérdést sokszor felteszik nekünk. Az állandó veszekedések, visszaélések, testi, vagy verbális bántalmazás, vagy esetleg az „enyhébbnek” mondható állandó megbízhatatlanság kimeríti (érthetően) a házastársat, aki újra és újra próbál megbocsájtani. Ha ilyen helyzetbe kerülünk, egy idő után úgy érezhetjük, hogy veszélyben vagyunk, mivel megbocsájtásunkkal csak újabb teret adunk az újra megnyilvánuló bántásnak, hiszen társunk nem mutatott megbánást. Ennél fogva számíthatunk arra, hogy áldozattá válunk.
Helyes-e ebben maradnunk? Menekülési szándékunk nem árulás-e? Meg kell-e bocsájtanunk újra és újra?
Erről a témáról ebben az első részben nem tudjuk kifejteni az összes választ, de elsőként hadd világítsuk meg, mi is a bocsánatkérés, és mi a megbocsájtás! A bocsánatkérés nem az elnézés kérése valaminek. Vagyis akkor, amikor társunk nem kér bocsánatot, hanem a körülményekre hivatkozik, és hárít, nem vállal felelősséget, akkor tényleg nagy a gond, hiszen ezzel csak elnézést kér. Nem kerül lezárásra az ügy, hanem tarthatunk attól, hogy az ismétlődő körülmények ismétlődő bántásokat idéznek elő. Ekkor nagy szükségünk van valamire, ami a saját szívünket és gondolatainkat nyugalomban tartja, és egyúttal hatással lehet társunkra. Ez a valami nem a válás, még akkor sem, ha ezt olvassuk az online térben, és környezetünkben mindenki ezt javasolja nekünk! Ha szeretnénk a házasságunkat megmenteni, akkor valamilyen pluszra van szükségünk!
"A megbocsájtás valamilyen neheztelés, tartozás elengedése. Nem úgy bánok veled, ahogy megérdemled."
Ez a valami pedig pont a megbocsájtás! Persze, ahhoz, hogy a megbocsájtás ilyen pluszt adó eszközzé váljon a kezünkben, meg kell értenünk annak nem csak jelentését, hanem a működését is! Lehet ugyanis, hogy már ezerszer megbocsájtottunk, csak nem helyes módon! Lehet, hogy mi is „csak” elnéztük társunk hibáit és nem megbocsájtottuk! Ebben az esetben társunk körülményeire, hibáira magyarázatot találtunk, ezzel viszont nem néztünk szembe a valódi ténnyel: társunk hibája nem menthető semmivel - azt csak a megbocsájtás oldhatja fel!
A megbocsájtás valamilyen neheztelés, tartozás elengedése. Nem úgy bánok veled, ahogy megérdemled. Nem függ a vétkes hozzáállásától. Pont ettől az, ami. Bennünk kell megtörténnie. Gyorsan és véglegesen. Gondoljunk csak bele! Hány és hány kapcsolatunk ragadt bele a neheztelésbe és a keserűségbe! Ha ezeket mind csak akkor lenne helyes megbocsájtanunk, ha a minket bántó bocsánatot kérne, akkor lelkünk örök börtönbe kerülne! Mert valójában a meg nem bocsájtás igazi börtön. Tehát két dolgot tanuljunk meg!
1. A megbocsájtást gyakoroljuk védelemül a lelkünk számára - hogy szabadok maradjunk!
2. A megbocsájtás eszköz a kezünkben, hogy a minket bántóra hatással lehessünk!
Az első érdekében tanuljuk meg a vétkezőt úgy látni, ahogy Isten látja! Azoknak, akik nem hisznek, ez nehéz lehet. Az ember belső értékeiről van itt szó, és a jövőben kiformálható pozitív potenciálról, amely társunkban rejlik. Azután döntést kell hoznunk, hogy elengedjük a tartozást akkor is, ha ezt nem kérik tőlünk. Bíznunk kell és remélnünk, hogy ez hatással lesz társunkra. Ha ez sokáig nem is történik meg, akkor is legalább a saját börtönünkből kiléptünk! Ne aggódjunk azon, hogy esetleg vissza fog élni a helyzettel, hiszen az igazi megbocsájtás által az áldozat szerepből győztesekké válunk! Olyanokká, akiket már nem a neheztelés motivál a szavak és tettek területén, hanem erőnk van mintegy kívülről szemlélni a problémát és pozitív hozzáállást tanúsíthatunk.
Azt sem árt elfelejtenünk, hogy nekünk is vannak hibáink, amelyek nem menthetőek a körülményeinkre való hivatkozással! Be kell ismernünk, hogy egyes tetteink menthetetlenek, csak a megbocsájtás segíthet rajtunk. Ez a helyes önkontroll segíthet bennünket abban, hogy megbocsássunk másoknak
Viszont lehetnek olyan helyzetek, amikor már elviselhetetlennek érezzük az együttlétet a társunkkal. Ne feledjük, hogy házasságunk egy szövetségi kapcsolat! Arról, hogy ez mit is jelent, és hogy mit tehetünk az ismétlődő bántások közepette, következő cikkünkben írunk!