Megismerkedésük első hónapjai után, amikor a szerelem mindent elhomályosító érzése mellett, már a jövendő hétköznapokra is egyre többet gondolt, a fiú óvatosan feltette magának a kérdést: Mi van, ha már nem érzem azt a nagy szerelmet, vagy ő már nem viszonozza azt? Szakítunk majd egy napon? A tapogatózó kérdésre egy határozott belső hang felelt: SOHASE!
Az eljegyzésük előestéjén barátja felhívta, és néhány bátorító mondat után még hozzáfűzte: Te, tudod, tényleg nagyon szép ez a lány, és hát a mosolya…nem félsz, hogy…? Nem fejezte be a kérdést, de ő tudta mire gondol. Egy pillanatra látta maga előtt menyasszonyát, amint társaságban nevet, önfeledten a szemébe néz egy másiknak, és a másik szemében is azt a furcsa pillantást, amitől az ő gyomra egy pillanatra fájdalmasan összerándult. A telefonbeszélgetést magabiztosan zárta le ennyivel: Ne izgulj, nem leszek féltékeny, SOHASE!
"A volt feleségem jut róla eszembe…8 éve kirúgtam…akkor már három éve csalt valakivel. Te mit tettél volna a helyemben?"
Az esküvő felejthetetlen volt, a sok előkészület nem volt hiába, mindenki áradozott, hogy ilyet még nem láttak, na és hogy milyen gyönyörű az ifjú pár. A menyasszonytánc alatt, amint kissé félrehúzódva nézte a vidáman mulatozó vendégeket, nagybátyja vállára tette a kezét, koccintva gratulált, immár ötödször az este folyamán, amit ő a nem kevés elfogyasztott bornak tudott be. Mondd, ne kímélj! – fordult az öreghez, mert látta, hogy valami komoly dologgal készül előhozakodni. Fejével a táncolók felé biccentett. Nézd, hogy táncol! Erre mondják: fülledt erotika, vagy mi. A volt feleségem jut róla eszembe…8 éve kirúgtam…akkor már három éve csalt valakivel. Nagyot kortyolt a borból, majd a szemébe nézve megkérdezte: Te mit tettél volna a helyemben? Kis szünetet tartva folytatta: Isten őrizz, ne legyen, de ha mégis, te…, te is kirúgod majd? kérdezte a komolynak látszani akaró borgőzös hang. SOHASE! hangzott a józan, magabiztos válasz, és az ifjú férj még mosolyogva hozzátette: Ma itt egy szövetség köttetett!
Ha nem is pont így, mint ebben a kis történetben, de a házasságok szinte kivétel nélkül mindig ezzel a biztos tudattal indulnak, férj, feleség egyaránt bízik abban, hogy velük SOHASE történhet olyan, ami miatt elhagynák egymást. A szomorú valóság azonban az, hogy a SOHASE bizonyossága az évek múltával gyakran megrendül, és helyébe lép az, amit az akciófilmek rendíthetetlen hőse így fogalmazott meg: „Soha ne mondd, hogy soha!” A korábban kizártnak gondolt megoldás, a válás, egyre inkább elfogadható alternatívának látszik. „Jobb tiszta lappal újra indulni, mint marakodni egész életünkben” mondják, ha valami erkölcsileg is igazolható magyarázatot kell találni. A keresztények persze tudják, hogy a szövetség felbontására nincs „erkölcsileg elfogadható” magyarázat, de sokszor, amolyan joker lapnak ott van a Máté 5-ben található ige, amely látszólag kifogástalan jogalapot ad a megcsalt házastárnak a válásra. A korábban felbonthatatlannak hitt szövetség ereje, a szívben annyiszor kimondott „SOHASE” erre már nem érvényes, ha Jézus szavai is igazolják, akkor nincs miről beszélni. De valóban ez felel meg Isten szándékának, gondolkodásának? Az, hogy paráznaság esetén felbontható a szövetség? A hivatkozott ige előtt néhány mondattal arról beszél Jézus, hogy „aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében”. Saját tapasztalataimból kiindulva merem mondani - mert feleségem felé érzett szerelmem és hűségem ellenére, ebben már párszor sajnos elbuktam -, hogy ilyen értelemben szinte minden férj követ el időnként paráznaságot (ezúton is elnézést mindenkitől, akinek sikerül megállnia ebben a dologban). Így aztán, ha továbbra is úgy gondoljuk, hogy Jézus esetleg felhatalmazna a parázna házastárs elhagyására, bizony minden férfi hálát adhat a kegyelemért, ha a felesége még mellette van. Nem kérdés, persze, hogy a „fizikailag” is megvalósult hűtlenség nagyságrendekkel fájdalmasabb a megcsalt házastársnak, mint a gondolati paráznaság. Vajon Isten is így mérlegel, és számára is egy olyan határvonal a szexuális hűtlenség, amely után már nem kell ragaszkodnunk a szövetséghez, amelynek felbontásáról azt fogadtuk meg, hogy „SOHASE”? A magyar nyelvben a SOHASE betűket kicsit átrendezve egy olyan ember neve jön elénk, akinek története minden kereszténynek arra példa, hogy hol van, vagy van-e egyáltalán olyan határ, amikor már Isten is azt mondja: elég! HOSEAS (Hóseás próféta) egy olyan férj volt, akinek a megcsalatás lelki gyötrelmét példátlan mértékben kellett átélnie, de aki maradt mégis szövetségben parázna feleségével. Miért? Mert még nem olvashatta a Máté 5-öt, mondhatnánk, de nyilván nem erről van szó. Engedelmes szíve, az Isten szövetségéhez való ragaszkodása miatt ragaszkodott minden határon túl ahhoz a házastársi szövetséghez, amelyet Isten eredeti szándékával felbonthatatlannak teremtett földi életünkben. Már csak az a kérdés, hogy az a Jézus, aki „által minden lett”, mondhatott-e mást a válásról a tanítványoknak, mint amit az Úr mondott 800 évvel korábban Hóseásnak. Lehetséges-e, hogy Ő, akiről tudjuk, hogy „tegnap, ma s mindörökké ugyanaz”, egyszer így, máskor meg úgy? Hadd fejezzem be egy rövid válasszal: SOHASE!